Néha jól jön egy figyelő társ, aki a szükséges pillanatban finoman rádszól, hogy azt a fél csülköt már nem kéne megenni. Lehet, hogy abban a pillanatban húzod a szádat a figyelmeztetésre, de másnap, a mérlegre állva biztosan hálás leszel neki. Vagyis jelen esetben az okostelefonodnak.

Rengetegféle diéta és fogyókúra létezik, az én környezetemben a kalóriaszámolást követik a legtöbben. A hatásosságáról nem akarok tudományos értekezést nyitni, de az alapelv elég logikusnak tűnik: több energiát kell elégetni naponta, mint amennyit beviszel a szervezetbe, ezért a tested a tartalékból fedezi a szükségletet. Ha tartod magad ehhez a szabályhoz minden egyes nap, és nincs valamilyen különleges betegséged, akkor valóban működik.

Ehhez számolni kell a bevitt és elégetett kalóriákat, és szerencsére ehhez már egész jó eszközök állnak rendelkezésre manapság. Közel tíz éve, amikor először hallottam erről a módszerről, még Excelben vezettem az értékeket, és mindent nagyon gondosan meg kellett terveznem, amikor internetközelben voltam, vagy fejből kellett vágnom az adatokat. Ráadásul az interneten sem lehetett megtalálni mindennek a kalóriaértékét, például emlékszem, hogy a Túró Rudiét a gyártótól kérdeztem meg e-mailben.