Okostelefon, okosóra, okos kávéfőző, -porszívó, -tévé - az elektronikai gyártók manapság előszeretettel puffogtatják a sok okosságot, pedig a temérdek, varázslatosnak tűnő díszítőelem mellett évek óta vannak olyan hasznos (okos?) funkciói az általunk vásárolt tévéknek, melyek létezéséről lehet, hogy nem is tudtunk. Íme közülök öt, avagy best of butatévé.

Médialejátszó. A médialejátszó manapság még a legalapabbnak tekinthető, belépő szintő lapostévéken is ott van, vagy amin nincs ott, az már szinte nem is tévé, hanem inkább monitor.

Erre jó: Képeket, zenéket, jobb esetben videókat lehet vele a tévén megjeleníteni, lejátszani.

Ez kell hozzá: USB-n csatlakoztatott háttértár (pendrive, esetlgeg merevlemez), a fejlettebb modellek hálózatos lejátszást is támogatnak.

Fényérzékelő. Nem annyira alap még ma sem, de ez is jóval megelőzi az okostévék korszakát. A külső fényviszonyokat feltérképező tévéknek igazán az LCD-k megjelenése adott értelmet, mivel ezeknél a modelleknél a kép fényereje széles skálán és gyorsan változtatható.

Erre jó: Ha valaki nem csak este ül le a tévé elé, akkor mindig a napszaknak megfelelő képet ad a készülék. A funkció a szem mellett kíméli a pénztárcát is, hiszen az alacsonyabb fényerejű tévé kevesebb áramot fogyaszt.

Ez kell hozzá: fény vagy sötétség.

Digitális tuner. Mióta csak kapni lehet őket, a lapostévéket szinte kivétel nélkül ellátják az analóg mellett digitális tunerrel, ráadásul némelyik még műholdas adás vételére is képes önállóan, beltéri egység nélkül. Sőt, ma már egyes monitorokba is raknak ilyent a gyártók, ezzel nem kis identitászavart okozva szegény kijelzőnek.

Erre jó: A digitális tunerrel sokkal gyorsabban megtalálhatók és átrendezhetők a csatornák, mint az analóggal, plusz egy csomó olyan információt képes fogni, amit az analóg adással képtelenség lenne, ilyen például az elektronikus programkalauz. Meg persze jobb minőségű adást is lehet velük fogni, mint az analóg tunerrel.

Ez kell hozzá: Antenna, kábel, meg valamilyen, ezeken érkező digitális jel.

Egy távirányítós vezérlés. Na ez már kicsit bonyolultabb móka, de mégis talán az egyik legokosabb butafunkció. Ha egyszerre két-három eszköz is tanyázik a tévéállványon, az azt jelenti, hogy legalább ugyanennyi távirányítóval kell zsonglőrködni ahhoz, hogy működésre bírjuk őket. Tévedés! A HDMI-összeköttetésnek hála ugyanis kis túlzással az egész szórakoztatóelektronikai rendszer üzemeltethető egyetlen távvezérlővel, és nem csak okostévéken!

Erre jó: Képzeld el, hogy bekapcsolod a Blu-ray lejátszódat, ami automatikusan bekapcsolja a tévédet és az erősítődet, és mindkét eszköz egyből a megfelelő bemenetre vált. Vagy ha kikapcsolod a tévét, akkor minden csatlakoztatott eszköz automatikusan kikapcsol. Plusz a tévé távirányítójával tudod vezérelni a lejátszást, meg hangerőt. Jól hangzik, igaz?

Ez kell hozzá: HDMI-kábellel csatlakoztatott eszközök, melyek megfelelnek a HDMI-CEC szabványnak. A rendszernek mindegyik gyártó más márkanevet adott, hogy jól megkavarjanak vele mindenkit, de ez ne zavarjon össze, a funkciót keresd a tévéd menüjében, és ha még nincs bekapcsolva, próbáld ki.

Hangerőkiegyenlítés. Neked is eleged van az üvöltő reklámokból? Pedig nem is üvöltenek, mivel a tévécsatornákat ezért jól megbüntetnék. Mégis hangosabbnak tűnnek, mivel más a dinamikájuk, mint a film, vagy a sorozat hangjának, amit mindenki legnagyobb örömére megszakítanak a reklámblokkok. Ez ellen orvosság a hangerőkiegynelítés, vagy a dinamika normalizáló.

Erre jó: A PAMPERS MINDIG SZÁRAZON TARTJA A BABAPOPSIT!!! Helyett: A pampers mindig szárazon tartja a babapopsit.

Ez kell hozzá: Reklám.