Vannak a távközlési iparágnak olyan szereplői, akikről pár évvel ezelőtt azt sem tudtuk, hogy léteznek, mára azonban egyértelműen ránőttek a nagy öregek fejére, és ha már úgyis ott jártak, jól be is vertek nekik egyet. Ezekben a cégekbeb többnyire közös, hogy mindannyian Kínából indultak világhódító útjukra, felívelésüket pedig bármelyik üsökös megirigyelhetné. Jó lesz, ha megjegyezzük a nevüket, például azt, hogy Xiaomi. De vajon kik ők, és honnan indultak?

A Xiaomi története mondhatni klasszikus kínai sikertörténet. Vagyis egy szép, augusztusi napon, nagyjából öt évvel ezelőtt létrejött egy cég a világ legnépesebb országában arra, hogy lemásolja a nagy nyugati márkák kütyüit és olcsón árulja, elsősorban a helyieknek, illetve a térségben lakó, az amerikaihoz vagy az európaihoz alig mérhető fizetőképes kereslettel rendelkező országoknak. Ehhez még adott egy nyilvánvalóan Steve Jobs komplexusban szenvedő vezető, Lei Jun, aki ennek ellenére éppen az Apple-ével ellentétes üzleti modellt tervelt ki cégének.

Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a Xiaomi telefonok szinte anyagáron, illetve minimáis haszonnal kerülnek forgalomba, cserébe viszont egy-egy modell kifutási ideje hosszabb. Emellett a Xiaomi csak online értékesít, illetve gyakorlatilag nem költ reklámra, helyette a termékek népszerűsítését a fogyasztókra bízza, vagyis a Xiaomi-kultusz gyakorlatilag szájhagyomány útján terjed.

Mindez olyannyira jól működött az elmúlt években, hogy a kínai vállalat mára a világ harmadik legnagyobb okostelefon-márkájává vált, olyan cégeket utasítva maga mögé, min az LG vagy éppen a Sony. Mindezt tette úgy, hogy csak 2014-ben lépte át Kína határát, ahol egyébként mostanra az ország legértékesebb elektronikai vállalatává nőtte ki magát, olyan helyi óriásokat is komolyan megszorongatva, mint a Lenovo.

Rossz hír a Samsung, a Sony, az LG vagy éppen a Microsoft számára, hogy a kínai Apple-től idén alighanem már a világon semmi nem menti meg a nyugati piacokat, a Xiaomi ezzel együtt 2015-ben már százmillió eladott okostelefonnal kalkulál. A tavalyi 61 millió után.

Itt az év vége, vagyis itt az ideje lassan beköltözni a karácsonyra újonnan kapott mobilba. Ilyenkor némi pluszmunka is hárul az újdonsült mobiltulajokra, hiszen a régi készülékből át kell vinni az adatokat, kontaktokat, fotókat, satöbbit. Persze ez a legtöbbször édes teher, de azért jól jön benne a segítség.

Mit is kell átvinni?
Ezt a kérdést érdemes még a költözködés előtt feltenni, hiszen nagyban megkönnyíti majd a váltást, ha felkészülten állunk neki. A telefonszámokat és egyéb elérhetőségeket tartalmazó kontaktlista mindenképpen fontos, ezen felül természetesen érdemes megőrizni a régi telefonnal készült fotókat, esetleges dokumentumokat, jegyzeteket, és a letöltött fájlokat.

Hasonszőrűből hasonszőrűbe
Viszonylag egyszerű dolgod van, ha az új mobilodon ugyanolyan operációs rendszer fut, mint a régin. Ilyenkor csak szinkronizálnod kell a saját tartalmaidat a régi készülékedről a gyártó felhőjébe, majd onnan az új mobilra. Tehát Androidos mobiloknál a Google Drive lesz az áthidaló megoldás, iPhone-oknál az iCloud, Windows mobiloknál pedig a Windows Live. Ezek használata többnyire magától értetődő, de ha mégis elakadnál, a fenti linkeken találsz segítséget és magyar nyelvű bővebb infót a szolgáltatások használatáról.

(A felhőszolgáltatások használatakor természetesen fontos betartani az alapvető biztonsági szabályokat. Például használj erős jelszót, és olyan tartalmakat inkább ne tölts fel, amit érzékenynek ítélsz. Alapvetően biztonságosak ezek a tárhelyek, és te szabályozod, ki férhet hozzá a dolgaidhoz... De az is igaz, hogy hozzáértő hackerek bármit fel tudnak törni, ezt több Hollywood-i sztár a saját keserű példáján keresztül tanulta meg.)

A-ból B-be
Egy fokkal nehezebb a dolgod, ha a készülékkel együtt oprendszert is váltasz. Ilyenkor használhatsz egy kifejezetten ilyen célra készült alkalmazást, amit letöltesz mindkét készülékre, és wifin keresztül továbbítod a segítségével az adatokat az egyikről a másikra. Az ilyen jellegű appok  lépésről lépésre végigvezetnek az áttöltési folyamaton, és ha nem is gyorsan, de egyszerűen átviszik az adatokat.

Persze mindenképpen olyan alkalmazás kell, ami elérhető a régi és az új rendszereden is. Androidok és iPhone-ok közötti adatátvitelhez az Apple a saját oldalán található leírás szerint a Copy My Data alkalmazást javasolja, ami iOS-re innen, Androidra pedig innen tölthető le. Fotók áttöltéséhez is ajánl appot az almás gyártó, a PhotoSync névre hallgató programot iOS-re innen, Androidra pedig innen szerezheted be.

Az áttelepülésre egy kissé hosszabb, de kézenfekvőbb út, ha a régi készülékedről számítógépre mented az adataidat a saját szoftverével (ezt egyébként is tanácsos megtenni bizonyos időközönként), majd onnan az új mobil saját kezelőszoftverével áttöltöd az új szerzeményre.

Kártyázni csak tiszta lapokkal!
Ha az előző telefonhoz használtunk külön memóriakártyát is a belső háttértár kapacitásának bővítésére, azt természetesen szintén átrakhatjuk az új készülékbe, ha az is rendelkezik bővítő-slottal. Viszont jó előre mentsük le a kártya tartalmát (javasoltan még a régi készülékről) a számítógépre, mivel az új mobilba érdemes újraformázva áttenni. Ezáltal nem keverednek különféle elnevezésű mappák útvesztőibe a régi és az új telefon által használt képek és adatok.

Az appos oldala
A felhőalapú alkalmazások, mint például a Facebook, Instagram vagy a Pinterest mindenféle adatátvitel nélkül, gond nélkül működnek az új rendszereden is. Mindössze le kell töltened az alkalmazást (ha nincs rajta a mobilon alapból), és be kell jelentkezned.

Azokkal az alkalmazásokkal viszont valószínűleg gondban leszel, amelyek nem a felhőbe mentik a dolgaidat, hanem magára a készülékre. Például ha a régi, X operációs rendszerű telefonodon felállítottál egy nagyszerű rekordot mondjuk az Angry Birds-ben, azt elég valószínű, hogy nem tudod átvinni az új, Y operációs rendszerű telefonodra. Sajnos külön le kell töltened az appot az új mobilod alkalmazásboltjából, és kénytelen leszel újra "megdolgozni" a rekordért.

Alkoholos ital fogyasztása után, vagy közben autót vezetni roppant veszélyes üzem, vannak országok (például ilyen Magyarország), ahol a törvények nem is nagyon tolerálnak semmiféle alkoholfogyasztást a sofőrnél. És van olyan ország, pontosabban állam, ahol a technika segít eldönteni, hogy az az egy sör még belefér-e.

Az amerikai Maryland állam kormányzata által pénzelt, a helyi autópályakezelő kiadásában megjelent okostelefonos appot a felelősségteljes autóvezetők egyebek mellett arra használhatják, hogy véralkohol-szintjüket megállapítsák testsúlyuk, koruk és nemük alapján. Persze a telefon nem tudja magától megmondani, hogy mennyit ivott a tulajdonos, szóval a rendszer szigorúan bizalmi alapon, önbevallással működik, azaz aki már a telefonjának is elsunnyogja az utolsó felest, az magára vethet.

Egy okostelefont azért szerencsére nem olyan egyszerű kicselezni, az ENDUI nevű alkalmazás ugyanis két interaktív játékot is tartalmaz, melyek a reflexeket és a kognitív képességeket tesztelik, így olyan, szubjektív, az italfogyasztáshoz közvetlenül nem kapcsolódó tényezők is szerepet játszanak a vezetési alkalmasság megállapítása során, mint például a fáradtság.

Ha az okostelefon úgy ítéli meg, hogy sok volt a jóbol, először is figyelmeztetsét küld a felhasználónak, illetve közli, hogy mindenkinek jobb lesz, ha a sofőr a következő lépésként arra használja a telefont, hogy hív egy sofőrszolgálatot - erre természetesen máris ajánl alternatívákat az app.

Így a karácsonyi és szilveszteri partizások közepette szó szerint életmentő lehet egy ilyen app, szerencsére alap véralkohol-kalkulátor már Magyarországon is létezik, ilyen például az androidos Alkoholszonda, vagy iOS-re Véralkohol-kalkulátor.

Éppen a legjobbkor, a karácsonyi bevásárlási szezon elején új, bank- és hűségkártya-helyettesítő szolgáltatással rukkolt elő a Magyar Telekom. Ez nem azt jelenti, hogy a cég mostantól banki üzletággal is rendelkezik, netán megvette a SuperShopot, csupán arról van szó, hogy elindult a MobilTárca szolgáltatás, amit a nevénél jobban szerintem semmivel sem lehet jellemezni, hiszem tényleg arról szól, hogy (virtuális) pénztárcát csinál az okostelefonból.

Ebben a pénztárcában képletesen éppúgy elhelyezhető bankkártya, vagy éppen hűségkártya, mint egy hagyományos pénztárcában, fontos érv viszont a mobil mellett, hogy bizonyos szinten biztonságosabb nálunk tartani, mint a pénztárcát. Ráadásul egyes kutatások szerint ma már előbb hagyjuk otthon a tárcánkat, mint a mobilunkat, vagyis egy olyan eszközről van szó, ami kvázi mindig velünk van.

Azért MobilTárcához jutni ma még nem olyan egyszerű, mint egy divatos bőr pénztárcához, az eleinte kissé komplexnek tűnő, több elemből álló szolgáltatás használatához ugyanis szükség van egy MobilTárca-képes okostelefonra (ezek listáját a Telekom weboldalán lehet megtalálni), valamint SIM-et is kell cserélni, ezt egyébként a Telekom szaküzletben ingyen elvégzik minden igénylőnek.

Hol vannak már azok az idők, amikor a Nokia 3310-essel majdnem egy egész héten keresztül könnyedén elvoltunk és közben eszünkbe se nagyon jutott a töltő? Az érintőképernyős mobilokkal nemcsak a tengernyi alkalmazás, szuper kamerák, sokmagos processzorok ideje jött el, hanem az egy nap alatt lemerülő akkumulátorok kora is. A Lenovo S860-as modellje pontosan ebben szeretne segíteni azzal, hogy egy eszméletlen kapacitású, 4000 mAh-s akkuval rendelkezik.

Leírom mégegyszer: n-é-g-y-e-z-e-r m-i-l-l-i-a-m-p-e-r-ó-r-a.

A gyártó nem kevesebbet ígér, mint hogy ez a brutális energiaforrás akár három napig is bírja a gyűrődést, de mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy én azért egy kicsit mást tapasztaltam. Teljesen átlagos hívásmennyiség (napi 6-7, kb. 5 perces hívás), a net aktív használata, csetelés és némi fotózás mellett az S860-os három helyett inkább két napig bírta nagy biztonsággal egy feltöltés mellett, a három nap maximum úgy lehet meg, ha a fél telefont lekapcsolja az ember, de az S860 onnantól kezdve nem ér sokkal többet, mint a fentebb említett Nokia 3310.