Először Edward Snowden, a CIA volt alkalmazottja hívta fel arra a köznép figyelmét két éve, hogy az amerikai titkosszolgálatok aktívan figyelik az emberek mobilhívásait és internetes tevékenységeit, ráadásul nem csak az USA-ban, hanem a világ többi részén is. Azóta rengeteget foglalkoznak a témával, és természetesen jönnek a különféle megoldások, amelyek kisebb vagy nagyobb összegekért cserébe vélt vagy valós védelmet nyújtanak a megfigyelés ellen. Kérdés, hogy egy átlagembernek szüksége van-e ilyesmire.

Honnan tudod, ha lehallgatnak?
A régi vicc szerint onnan veszed észre, hogy lehallgat a japán titkosszolgálat, ha három szeme van a szobádban köröző légynek. A szovjetek lehallgatásáról az árulkodik, ha plusz egy szekrény van a helyiségben, a magyarokéról pedig az, ha plusz egy ember.

A helyzet természetesen már akkor sem volt ilyen egyszerű, amikor ezt a viccet mesélték egymásnak az emberek, mondjuk a Centrum és Skála áruházakban sorban állva, azóta pedig még bonyolultabb lett. A szakemberek szerint egyszerűen nincs olyan módszer, amivel száz százalékosan meggyőződhetsz arról, hogy lehallgatnak-e vagy sem.

A "másik oldalnak" viszont jóval könnyebb dolga van, hiszen legális kereskedelmi forgalomban kaphatók olyan kémszoftverek, amelyeket csak egyszer kell telepíteni a mobilra ahhoz, hogy utána távolról is minden adatot be lehessen róla szerezni a készülékről, az üzenetektől és hanghívásoktól kezdve egészen a lokációs infókig. (Természetesen a gyártók azzal az üzenettel árulják az ilyen a szoftvereket, hogy a saját telefonodról tudsz velük biztonsági mentést készíteni, és azt mondják, a vevő csak akkor telepítheti más telefonjára a programot, ha előtte engedélyt kért rá. Muhah.) A Nagy Testvérnek még egyszerűbb egy ilyen feladat, a hírek szerint az NSA a mobilhálózatokat összekötő vezetékekre csatlakozva rögzíti a mobilhívásokat.
 
Mi a megoldás?
Az egy dolog, hogy azt nem tudod megállapítani, hogy lehallgatnak-e vagy sem. Védekezni viszont tudsz ellene, rárepültek már a témára jópáran. Például gyártanak olyan mobiltelefont, aminél kifejezetten ügyelnek arra, hogy a lehető legkisebb eséllyel lehessel lehallgatni. A Blackphone egy módosított Androidot futtató okostelefon, amelyen titkosított kommunikációt biztosító szoftverek vannak telefonhívásokhoz és üzenetküldéshez, illetve a telefonon tárolt névjegyek és kapcsolati infók tárolásához is.

De nemrégiben a Kickstarteren is szerveztek gyűjtést ilyen eszközre: a JackPair névre keresztelt, jack-csatlakozóval ellátott kütyüt a telefon és a headset közé kell illeszteni, és az titkosítja a rajta keresztülmenő adatokat. A technológiára összedobta a pénzt a közösség, de valószínűleg beszédes a szám, hogy összesen 303 ember támogatta a projektet. Vagy nem érdekli a kickstarteres közösséget az ilyesmi, de az is lehet, hogy nem itt keresik a megoldást a megfigyelési problémára.

Tényleg szükség van rá?
A kérdés tehát nem az, hogy tudsz-e védekezni a lehallgatás ellen, hanem hogy valóban szüksége van-e ilyesmire egy átlagembernek. Az természetes, hogy egyes területeken létfontosságú. A Secfone technológiát például már évek óta használják katonai szerveknél, ott senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni a létjogosultságát. Sőt, valószínűleg az üzleti életben is jól jöhet egyeseknek, ha ipari titkokat akar megőrizni.

De az átlagembernek valószínűleg nincs szüksége arra havi tizenezrekért, hogy biztosan ne hallhassa senki, amint az asszony bediktálja neki a bevásárlólistát, vagy ledumálja a haverokkal a hétvégi focit. (Kivéve persze, ha mondjuk csalja az asszonyt... vagy az adót, nagy tételben.)