Először Edward Snowden, a CIA volt alkalmazottja hívta fel arra a köznép figyelmét két éve, hogy az amerikai titkosszolgálatok aktívan figyelik az emberek mobilhívásait és internetes tevékenységeit, ráadásul nem csak az USA-ban, hanem a világ többi részén is. Azóta rengeteget foglalkoznak a témával, és természetesen jönnek a különféle megoldások, amelyek kisebb vagy nagyobb összegekért cserébe vélt vagy valós védelmet nyújtanak a megfigyelés ellen. Kérdés, hogy egy átlagembernek szüksége van-e ilyesmire.

Honnan tudod, ha lehallgatnak?
A régi vicc szerint onnan veszed észre, hogy lehallgat a japán titkosszolgálat, ha három szeme van a szobádban köröző légynek. A szovjetek lehallgatásáról az árulkodik, ha plusz egy szekrény van a helyiségben, a magyarokéról pedig az, ha plusz egy ember.

A helyzet természetesen már akkor sem volt ilyen egyszerű, amikor ezt a viccet mesélték egymásnak az emberek, mondjuk a Centrum és Skála áruházakban sorban állva, azóta pedig még bonyolultabb lett. A szakemberek szerint egyszerűen nincs olyan módszer, amivel száz százalékosan meggyőződhetsz arról, hogy lehallgatnak-e vagy sem.

A "másik oldalnak" viszont jóval könnyebb dolga van, hiszen legális kereskedelmi forgalomban kaphatók olyan kémszoftverek, amelyeket csak egyszer kell telepíteni a mobilra ahhoz, hogy utána távolról is minden adatot be lehessen róla szerezni a készülékről, az üzenetektől és hanghívásoktól kezdve egészen a lokációs infókig. (Természetesen a gyártók azzal az üzenettel árulják az ilyen a szoftvereket, hogy a saját telefonodról tudsz velük biztonsági mentést készíteni, és azt mondják, a vevő csak akkor telepítheti más telefonjára a programot, ha előtte engedélyt kért rá. Muhah.) A Nagy Testvérnek még egyszerűbb egy ilyen feladat, a hírek szerint az NSA a mobilhálózatokat összekötő vezetékekre csatlakozva rögzíti a mobilhívásokat.
 
Mi a megoldás?
Az egy dolog, hogy azt nem tudod megállapítani, hogy lehallgatnak-e vagy sem. Védekezni viszont tudsz ellene, rárepültek már a témára jópáran. Például gyártanak olyan mobiltelefont, aminél kifejezetten ügyelnek arra, hogy a lehető legkisebb eséllyel lehessel lehallgatni. A Blackphone egy módosított Androidot futtató okostelefon, amelyen titkosított kommunikációt biztosító szoftverek vannak telefonhívásokhoz és üzenetküldéshez, illetve a telefonon tárolt névjegyek és kapcsolati infók tárolásához is.

De nemrégiben a Kickstarteren is szerveztek gyűjtést ilyen eszközre: a JackPair névre keresztelt, jack-csatlakozóval ellátott kütyüt a telefon és a headset közé kell illeszteni, és az titkosítja a rajta keresztülmenő adatokat. A technológiára összedobta a pénzt a közösség, de valószínűleg beszédes a szám, hogy összesen 303 ember támogatta a projektet. Vagy nem érdekli a kickstarteres közösséget az ilyesmi, de az is lehet, hogy nem itt keresik a megoldást a megfigyelési problémára.

Tényleg szükség van rá?
A kérdés tehát nem az, hogy tudsz-e védekezni a lehallgatás ellen, hanem hogy valóban szüksége van-e ilyesmire egy átlagembernek. Az természetes, hogy egyes területeken létfontosságú. A Secfone technológiát például már évek óta használják katonai szerveknél, ott senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni a létjogosultságát. Sőt, valószínűleg az üzleti életben is jól jöhet egyeseknek, ha ipari titkokat akar megőrizni.

De az átlagembernek valószínűleg nincs szüksége arra havi tizenezrekért, hogy biztosan ne hallhassa senki, amint az asszony bediktálja neki a bevásárlólistát, vagy ledumálja a haverokkal a hétvégi focit. (Kivéve persze, ha mondjuk csalja az asszonyt... vagy az adót, nagy tételben.)

Az aktuális iPhone-sorozat alig néhány hónapja kapható csak, de ahogy az ebben a szakmában lenni szokott, máris megindultak a találgatások, fejtegetőzések arról, hogy az Apple milyen újdonságokat fog belepakolni az újabb, várhatóan az év végén érkező generációba, illetve fog-e változtatni valamit a dizájnon.

Utóbbi az Apple termékei esetében mindig is központi kérdésnek számított, az iPhone6 előtt az iPhone-ok hosszú ideig teljesen egyformák voltak. A Pocket-lint most összeszedett néhány nem grafikát a következő generációról, amit lehet, hogy iPhone 7-nek neveznek majd, de az is lehet, hogy teljesen más nevet kap majd. Az sem teljesen egyértelmű, hogy a képek honnan származnak, illetve van-e közük a tényleges terméktervekhez, melyeket az Apple rendszerint nem köt akárki orrára a megjelenés előtt.

A koncepciórajzok alapján amúgy az iPhone-ok új generációja leginkább abban különbözne a most kapható iPhone 6 modellektől, hogy az alul középen lévő "Home" gomb mellett is megjelennének különböző, gyakran használt ikonok, plusz a felső, hangszóró körüli sávban is megjelenhetnének információk. Vagyis lényegében a telefon előlapját teljes egészében egy kijelző borítaná.

Az új dizájn hivatalos bemutatójáig attól tartok még kicsit sokat kell aludni, de ha ebbe az irányba mozdul tovább a gyártó, azt hiszem nagy bakot nem lőhet, már csak az a kérdés, hogy a mérnökök és a kijelzőgyártók meg tudják-e valósítani azt, amit a tervezőasztalon megálmodtak a dizjánerek.

Az okostelefonoknál újabban a legkevésbé sem a külső számít, ezt az elmúlt években a legtöbb gyártó belátta, és bár vannak, akik próbálkoznak szokatlan elhelyezésű gombokkal (például LG G2-3), vagy egyedi kialakítású kijelzőkkel (például Samsung Galaxy S6), a jól bevált formáktól senki nem akar vagy mer elvonatkoztatni. A HTC-nek olyannyira bevált a 2013-as One külseje, hogy idén már a harmadik, teljesen, vagy szinte teljesen ugyanarra a kaptafára épülő mobilt mutatja be a cég.

A tajvani gyártó új csúcsragadozója, az M9 (már ha ez a végleges neve) március elején debütál majd Barcelonában, a mobilos világ éves szokásos puccparádéján, a Mobile World Congressen, de a készülékről már jóval előbb kikerültek az internetre fotók, illetve nagyjából azt is tudni, mire lesz képes a HTC új nagyágyúja.

Ezek alapján marad az alumíniumból készült unibody, vagyis egy darabból álló ismerős készülékház, csak néhány gomb került máshová, vagy tűnt el, a hátlapi második kamerával egyetemben. 

A HTC M9 azért belül szerencsére szinte teljesen kicserélődött, így új, QHD felbontású kijelzőt, bivalyerős nyolcmagos processzort, 3 GB memóriát, 20,7 megapixeles kamerát pakoltak a csúcsmodellbe, amire természetesen már az Android operációs rendszer legújabb verzióját (5.0 - Lollipop) telepítik, a HTC Sense felülettel megtoldva.

Bemutató és végleges részletek március 1-jén.

Figyeli, mennyit mozogsz, hogyan alszol, mennyit ehetsz és mennyit kell még mozognod ahhoz, hogy egyre kevesebbet mutasson a mérleg. Mindezt egyetlen, okostelefonnal szinkronizálható miniatűr kütyü csinálja, ami simán elfér a karodra fűzve, esetleg a derekadra tűzve. Ez az aktivitásmérő vagy fitness tracker, az egyik legnépszerűbb típus az úgynevezett hordható kütyük (wearable devices) között. De pontosan mit tud egy ilyen, és mire lehet használni?

Az alaptól a non plus ultráig
Az árak és ezzel együtt az elérhető funkciók - a legtöbb elektronikai cikkhez hasonlóan itt is - a pár ezer forintos kategóriától egészen a csillagos égig terjednek. Van teljesen egyszerű, ami szinte csak a lépéseket számlálja, illetve valamilyen egyszerű képlet alapján hozzárendel egy becsült összeget az elégetett kalóriára. A másik véglet pedig a high-tech sportórák, amik olyan szofisztikált részleteket is képesek mérni, mint mondjuk a talajérintési idő (futásnál) és a csapásszám (úszásnál). Közben persze az SMS-eidet is olvasgathatod rajtuk, és az e-mailjeidről is értesítenek.

Én mostanság Flexelek
Jómagam néhány napja egy Fitbit Flexet próbálgatok az eMAG jóvoltából. Ez funkciókban félúton, árban harmadúton van a kettő között. Számolja a lépéseket és a megtett távot, emellett képes figyelni az alvást és csendben, rezgéssel ébreszteni. Vízálló, tehát úszni és zuhanyozni is lehet benne.

Van hozzá egy elég jó online és mobilos felület, aminek használatához vezeték nélkül, Bluetooth-on keresztül szinkronizálható a kütyü a számítógéppel, illetve az okostelefonnal. Ezen a felületen teljes fitnesznaplót vezethesz, beleértve a testsúlyodat és a bevitt kalóriák számát. És beállíthatsz magadnak személyes napi célokat is, hogy mennyi kalóriát kellene elégetned, vagy hány lépést kellene megtenned.

Hogy hol jársz ezekben az értékekben, azt az okostelefonos és az online felületen teljesen pontosan nyomon követheted. Magán a karkötőn nincs kijelző, csak öt pici LED-et tud villantani, ezekkel azt tudja kérésre, azaz koppintásra megmutatni, hány százalékánál jársz a napi célodnak.

Az a helyzet, hogy engem elég jól motiváltak ezek a lassan kúszú kis csíkocskák. Mindenhol szajkózzák, hogy az elfoglaltabb napjaidon is mozogj valamennyit, legalább egy-két megállónyit gyalogolj a tömegközlekedés helyett. De ez az üres jótanács új értelmet nyer, ha van egy elérhető cél, és a mobilodban mutatja egy progress bar, hol tartasz. (Fent az eddigi legjobb napomat láthatod a screenshoton.)

Neked mi kell?
Ha ilyen vásárlásán töröd a fejed, akkor azt érdemes elsősorban végiggondolnod, milyen mozgáshoz használnád. Gyalogláshoz és futáshoz elég lehet egy egyszerűbb lépésszámlálós változat, úszáshoz értelemszerűen mindenképpen vízálló típus kell.

Ha fontos, hogy a kardió mozgás során tartani tudd a zsírégető pulzustartományt, akkor olyat kell keresned, amiben szívritmus-mérő is van. Ha rosszul alszol, de nem akarsz okos ébresztő appokat használni, mert mondjuk nem akarsz telefonsugárzásban aludni, akkor érdemes lehet kicsit többet rászánni az aktivitásmérőre, hogy smart alarm funkcióra is képes modellt választhass.

Azt is célszerű megnézni, hogy a telefonoddal kompatibilis-e a kütyü, hiszen a legtöbbet mobilon fogod nézegetni az eredményeidet. És sajna nem alap mindenhol a cross-platform, a Samsung kütyüje például csak Samsung mobillal hajlandó együttműködni.

Van, akinek az is fontos szempont, hogy megoszthassa másokkal az eredményeit. Itt most nem arra gondolok, hogy minden futás után ki kell posztolni Facebookra a megtett távot és sebességet a térképpel. De van, akit az motivál, ha látja, hogy a hasonló kütyüket használó barátai is tepernek, és versenyezhet velük, és a kapcsolódó mobil alkalmazásban ő vezethet a rangsorban.

Végezetül a külcsínről is meg kell emlékeznem. Bocs, lány vagyok, a fitneszkarkötőt meg célszerű egész nap hordani, hogy mindig mérje az aktivitást. Ehhez meg nem árt, ha úgy néz ki a kütyü, hogy mindig szívesen vállald. A gyártók erre is egyre többet gondolnak. A Fitbit Flexhez például többféle színű pánt is megvásárolható külön, a Misfit aktivitásmérőkhoz pedig már Swarovski kristályos "burkolatok" is elérhetők.

Ez nekem már túl sok, de biztos vagyok benne, hogy van, akinek ez kell. És valakinek ez hiányzik ahhoz, hogy elkezdjen mozogni, ennyit elnézhetünk bárkinek. :)

Van egy ország a világon, ahol minden nagyon máshogy zajlik, mint máshol, és nem csak azért, mert szigetországról van szó. Japán alternatív valóságában még az is megtörténhet, amit egyébként egy ennyire technofil társadalomban elsőre elképzelhetetlen: manapság népszerűbek arrafelé a butamobilok, mint az okostelefonok.

A statisztikák legalábbis azt mutatják, hogy míg a butamobilok eladása két éve egészségesen nő Japánban (csak tavaly 5,7 százalékos növekedést jegyeztek fel), addig az okostelefonokból kevesebb fogyott (tavaly 5,3 százalékos volt az éves szintű csökkenés). Ez egyébként 10,58 és 27,7 millió eladott mobilt jelent összesen, a butamobilok nagy része ráadásul az errefelé már régen nem divatos összecsukható, vagy clamshell formátumhoz tartozik.

Vajon mi történhetett a japánokkal? Megunták a kütyüket vagy szimplán rájuk köszöntött a retro életérzés? A piackutatók szerint ennyire azért nem súlyos a helyzet, mindössze arról van szó, hogy az okostelefonokba manapság kevés olyan új funkció kerül, ami miatt érdemes lenne gyakran cserélgetni őket, így a készülékek életciklusa hosszabbra nyúlik.

Az LG egyike azon cégeknek, melyek igazán komolyan veszik az okosórákat, és megpróbálnak elébe menni bizonyos trendeknek, még mielőtt az Apple jönne és letarolná az egész piacot saját megoldásával, az Apple Watch nevű kütyüvel. A koreaiak most egy igazán klasszikusnak tűnő darabról rántották le a leplet, jön a divatosan elegáns G Watch Urbane.

Tény, hogy az okosórákra eddig a legkevésbé sem úgy tekintett a nagyközönség, mint divatkiegészítőkre, vagyis akár a régi LG G Watch, akár a Moto 360 inkább volt valamiféle különleges kütyü, mint hagyományosabb vonalat követő, elsősorban a pontos idő mutatására fókuszáló eszköz. 

És lám, mit tesz egy kis kozmetikázás, az LG G Watch Urbane ugyanazzal a műszaki tartalommal egészen máshogy fest, mint az elődmodell, ad abszurdum az arany változatot még egy nő is hajlandó felvenni. Más kérdés, hogy az Android Weart futtató eszköz vékony női (és férfi) csuklón meglehetősen furán mutat, de legalábbis a több mint 1 centiméteres vastagság és a 4,5 centiméteres szélesség nem egy olyan eszközre utal, melyet elsősorban finom női karokra terveztek.

Az LG G Watch Urbane valamikor a tavaszi hónapokban jelenhet meg a boltok polcain - pont a legjobb időben ahhoz, hogy az új tavaszi-nyári ruhakollekcióhoz passzoljon.

Ötven éve még bálokba és táncórákra jártak ismerkedni a fiatalok, nemrég pedig az internet különféle fórumain, társkereső oldalain, és persze Facebookon lehetett próbálkozni. Bármi is volt a módszer, a társra találáshoz viszonylag elengedhetetlen volt a megfelelő mértékű információcsere szóban, vagy írott szövegben. Mi a kedvenc könyved, csillagjegyed, filmed, színed, kisállatod? Szereted-e a gyerekeket? Mik a terveid a jövőre? Kérdés kérdés hátán, hiszen a keresgélő igyekezett mindent megtudni a másikról és ez alapján dönteni.

És most csakazértis leírom a "rohanó világunkban" klisét, mert a most bemutatott alkalmazás tényleg az alapokra épül, a felesleges (?) szövegelést pedig könyörtelenül a történelembe száműzi. A Tinderen néhány profilkép, egy keresztnév, és legfeljebb egy Coelho-idézet alapján dönthetünk, felemás segítséget legfeljebb csak néhány tipp adhat. Nézzük, hogy működik a mobilos rapid randi!

A Tinder alkalmazás alapvetően a Facebook profilunkhoz kapcsolódik, tehát a regisztráció során átveszi néhány adatunkat. Más felhasználók felé a közösségi oldalon megadott keresztnevünk látszik majd, az életkorunk, valamint néhány olyan fotó, amelyet saját facebookos mappáinkból válogathatunk ki. Ezen felül lehetőségünk van beírni egy rövid szöveget, ami azonban nem kötelező - itt elvben írhatunk bármit magunkról -, a tapasztalatok szerint azonban sajnos sokan kihagyják ezt a lépést, vagy valamilyen Oravecz Coelho idézettel próbálnak sikertelenül egyediek lenni.

Ezzel máris "fellőttük magunkat" a társra vágyók fényképes adatbázisába, így következhet a beállítás második fázisa, amelyben mi adhatjuk meg, milyen partnert keresünk. A "kutatási preferenciák" fül alatt beállíthatjuk a keresett illető nemét, életkorát, valamint azt a távolságot, amelyen belül tartózkodik (így elkerülve a sehová sem tartó távkapcsolatokat).

Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy időnként belépve az alkalmazásba böngészgessünk a társkeresők fényképei között. Ahogy a regisztrációnál is látható, elsőre nem túl sokat tudunk meg a "versenyzőkről", csupán egy kép és életkor alapján dönthetünk. Döntést vagy az alsó igen-nem gombokkal, vagy a profilkép jobbra (igen) illetve balra (nem) húzásával hozhatunk. Ha valakit jobbra húzunk, azt jelezzük, hogy az illető szimpatikus, akár szívesen megismernénk, a balra húzottak azonban nem tudnak többé kapcsolatba lépni velünk.

Ha a pár alap információ még kevés, az alsó gombsor "i" betűjére bökve, vagy a profilképre kétszer koppintva megnyílik egy aloldal, ahol elolvashatjuk az "áldozat" által magáról írtakat (már ha élt ezzel a lehetőséggel), és megnézhetjük azt is, hogy a Facebook adatbázisa alapján van-e közös ismerősünk, vagy akad-e közös ismeretségi körünk az általunk lájkolt oldalak alapján. Ha a profilkép alján néhány pöttyöt látunk, akkor lehetőségünk van még néhány további fotót is megnézni az illetőről.

A jobbra húzás alapjában még nem jelent biztos sikert, a kapcsolat csak akkor jön létre, ha az általunk kedvelt illető saját böngészése közben a mi profilképünket is jobbra húzza. Ilyenkor külön oldalon jelenik meg a lehetséges kapcsolat, akivel chatelni kezdhetünk - innentől pedig már rajtunk múlik, hová jut a dolog.

Bár mostanában nagy divat a Tinder, még kérdéses, mi lesz a jövője. Egyrészt, bár a fejlesztők tisztán társ-találó szolgáltatásnak képzelték el, egyre többen használják sima szexpartner-keresőként. Jobbra húzom, mi bajom lehet, legfeljebb csevegünk, aztán megkérdezem, átjön-e inni, és bumm... Szóval akik komoly, életre szóló társat keresnek, nem biztos, hogy Tinderen találják meg, de ki tudja, lehet, hogy az izgalmas, új helyzet, a titokzatos keresgélés vezet sikerre. Sok sikert, aztán csak óvatosan!

Bár sokan állítják, hogy a legtrendibb kütyük közé tartoznak, az eddigi okosórák lehettek akármilyen okosak, jóformán senkinek nem kellettek. Nyilván ez azért így kissé túlzás, az viszont elég beszédes tény, hogy tavaly a Google platformját (Android Wear) használó okosórákból világszerte nem fogyott el egymillió darab. Ami globális léptékben nézve körülbelül a semmivel egyenlő.

Konkrétabban tavaly egy piackutató szerint nagyjából 720 ezer Android Wear eszköz fogyott, amivel együtt összesen 4,6 millió okos "karperecet" adtak el a gyártók - ezek az eszöközök az idő mutatásán túl alkalmasak például pulzus mérésére, de akár fényképezni és e-maileket olvasgatni is lehet velük. A piac két legsikeresebb modellje amúgy az LG G Watch és a Moto 360, ezekből utóbbit csak elvétve lehet kapni felénk.

Minden egycsapásra megváltozhat azonban áprilistól, ekkor kerülhet ugyanis a boltokba az Apple első okosórája, a tavaly leleplezett Apple Watch, amiről még most sem tudni minden részletet, azt viszont borítékolják a szakemberek, hogy az új Apple-kütyü megjelenése drámaian felturbózza majd a piacot.

Időközben azért a kínai másológépezet sem ül a babérjain, a Xiaomi már most több mint egymillió darabott el saját okos karkötőjéből, a Mi Bandből. Ez egy olyan okos karkötő, amin még kijelző sincs, tehát az időt sem képes mutatni, de a hozzá kapcsolt készüléken keresztül azért tud riasztani, ébreszteni és van benne lépésszámláló vagy pulzusmérő.

A mobilszolgáltatók kínálatában szereplő előfizetéseknek többnyire van egy közös jellemzőjük: igazán nagy adatforgalmi keretet csak a méregdrága tarifák adnak, amiben jellemzően korlátlan beszélgetés is van egyben. De mi van akkor, ha valaki csak egy hívószámot akar, amin mindig elérhető, illetve havonta maximum néhány percnyi hívást indítana, de közben állandóan az internetet bújja, YouTube-ozik, Facebookozik, zenét streamel? Az ilyen embereknek lehet ideális megoldás a kétkártyás okostelefon.

Az iker SIM-es készülékek létjogosultságát többnyire azzal szokták indokolni, hogy ezzel egyszerre (már amelyik típusnál) két hívószámon is elérhető marad a mobilozó, és ez a két szám akár két különböző szolgáltatóhoz is tartozhat. Nem csoda, hogy a mobilszolgáltatók eddig nemigen forgalmaztak ilyen készüléket, ám most megtört a jég, megérkezett a Telekom kínálatába a dual SIM-es Prestigio 5454.

Az itthon még csak a szárnyait bontogató márka középkategóriás modelljével megoldható az, ami egy szimpla SIM-es készülékkel szinte megoldhatatlan, vagyis a kis beszédforgalom mellé nagy adatforgalom társítható - két külön SIM-mel. A beszédhez például berakható a telefonba egy eldobható Domino-kártya, ami mellé mehet egy akár 30 GB-os adatkártya, havi 10 ezer forintért (Net&Roll L). Aki ennél kicsit szerényebb mennyiséggel, mondjuk havi 20 GB-tal is beéri a mobilján, annak már csak 7000 forint a havi díj (Net&Roll M). Társkártyás előfizetéssel pedig mindez megúszható havi 5590 forintból úgy.

Ezzel szemben a hagyományos mobilllal, tehát jellemzően 1 darab SIM-mel rendelkező ügyfél havi hétezerért legfeljebb 500 MB adatforgalmat tartalmazó csomagot kaphat (Move M, Next S), a limitet pedig maximum 5 GB-tal bővítheti, havonta 3090 forintért cserébe.

A Prestigio 5454 egyébként két okból is történelmet ír, hiszen a nagy mobilszolgáltatóknál ez a modell az első dual SIM-es okostelefon, ráadásul a forgalmazótól megtudtuk, hogy a készülék kártyafüggetlen, ami eddig a legnagyobb akadálya volt a hasonló megoldások belistázásának.

Az Origót kiadó Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. kizárólagos tulajdonosa a Magyar Telekom Nyrt.

Nem olyan régen, az iOS legújabb, 8-as verziójával vált elérhetővé az, hogy az iPhone-ok és iPadek virtuális billentyűzetét leváltsa a tulajdonos egy másik, külső fejlesztő által készített beviteli felületre. Androidon ez a lehetőség már régóta adott, így nem csoda, hogy az egyik legsikeresebb androidos billentyű-alternatíva, a Switfkey szinte azonnal megjelent iOS-re is.

Az app iOS-es verziója a hét végén megkapta eddigi legnagyobb frissítését, mely többek közt új nyelveket is támogat, meg ha nem lenne elég, hogy kitalálja magától, mit akarunk írni, akkor mostantól azt is kitalálja, hogy milyen smiley-t, vagy emotikont akarunk rakni a szövegbe.

A választékot tekintve van miből csemegézni, több mint 800 virtuális hangulatjegy áll ugyanis rendelkezésre, annyi, amennyit szavakkal szinte ki sem lehet fejezni. Az új emotikon-kezelésen túl került még a programba flow-támogatás iPaden, vagyis most már nem kell felemelnie az embernek az ujját az érintőpanelről, ha be akar gépelni valamit (iPhone-on ez a funckió már korábban is megvolt).

Plusz ne feledkezzünk meg az egyik leghasznosabb újdonságról: a virtuális gomboknak mostantól már hangjuk is van, ha megnyomod őket. Ha más nem, ez gondolom meggyőzött, úgyhogy nincs más hátra, katt ide a Swiftkey telepítéséhez!

Nemrég ajánlottunk pár mobilappot nyelvtanuláshoz, de máris ki kell egészítenem a listát. Ugyanis időközben befutott egy remek, magyar fejlesztésű alkalmazás, amit mindenkinek látnia kell, aki a.) nyelvvizsgára készül, b.) tételekkel szenved, vagy c.) csak kicsit csiszolná a nyelvtudását, de nincs pénze és ideje különtanárra.

A Xeropan egyelőre csak angolra tanít, de ígérnek belőle német verziót is hamarosan. Több dologban emlékeztet a DuoLingóra, de az nagy előnynek tűnik, hogy a készítők ismerik a hazai viszonyokat és elvárásokat. Ezt főként a témakörökbe rendezett leckék és a tanulási szintek alapján mondom, mivel az egyes leckéket és nyelvtani magyarázatokat az alap-, közép- és felsőfokú nyelvvizsgákok elvártaknak megfelelően csoportosítják. (Illetve ezeken kívül van alap, haladó és mesterfok is azoknak, akik nem kifejezetten nyelvvizsgára készülnek.) A nyelvtani magyarázatok is természetesen magyarul vannak, valószínűleg ezt is sokan hasznosnak találják.

Ez az alkalmazás is játékos és közösségi, enélkül ma már egy valamire való mobilos felhasználó nem is telepít appot. Ez azt jelenti, hogy pontokat és dicséreteket gyűjthetsz, ha rendesen tanulsz. Máris szívesebben ír így az ember dolgozatot, mint a suliban - erre is van lehetőség az appban. A közösségi jelleg révén pedig összevetheted a teljesítményedet a barátaiddal és az app más használóival. (Természetesen ehhez a Facebook- vagy Google-fiókoddal kell bejelentkezned, hogy tudja, kik a barátaid.)

A másik kiemelt "fícsör" pedig az, hogy te is javasolhatsz lecke témákat. Hogy a kívánságot mennyi időn belül teljesítik, azt nem tudom, még nem teszteltem, de ígéretesnek tűnik. Azok a leckék, amiket eddig láttam, valami érdekes vagy aktuális témával, cikkel foglalkoznak, szerintem egy átlag user nagyobb lelkesedéssel veti bele magát, mint én anno a Project nyelvkönynál. Egyébként azt is beállíthatod, hogy melyik napszakban érkezzenek az leckék, szóval nem feledkezel meg róluk, és nem is frusztrálnak az elfoglaltabb időszakaidban.

Az app nemrégiben egy díjat is nyert, szóval már csak ezért is érdemes adni neki egy esélyt, ha épp nyelvet akarsz tanulni. Veszíteni nem veszíthetsz semmit, mert teljesen ingyenes.

Mármint a Mobile World Congress nulladik napján, azaz március 1-jén érkezik egy új csúcsmobil a Samsungtól, ami alighanem az idei év egyik legnagyobb durranása lesz a mobilpiacon: a Galaxy S6. A recept mit sem változott, hiszen a koreaiak egy évvel ezelőtt ugyanezen a rendezvényen mutatták meg először a jelenlegi csúcsmodellt, a Galaxy S5-öt, kicsit olyanok ők lassan, mint a Sziget legfontosabb nulladik napos fellépői - velük kezdődik az igazi buli.

Bár a forgatókönyv ugyanaz, a Samsung Galaxy S6 sok mindenben kitűnhet majd a mezőnyből, amellett hogy minden bizonnyal a legerősebb processzort és a legtöbb memóriát pakolják bele, amit csak egy telefonba lehet. A kiküldött sajtómeghívók (akárcsak tavaly) egyelőre csak valami telefon-féle sziluettjét engedik láttanti, ez alapján máris beindult a spekulálgatás, hogy az S6-nak olyasmi lekerekített szélű kijelzője lesz, mint a tavaly debütált Note Edge-nek. Aztán az is lehet, hogy a képen szereplő valami valójában csak egy villa oldalnézetben, és a meghívó nem több egy mezei vacsorameghívónál.

Március elsején remélhetőleg mindenre fény derül Barcelonában, nem csak a Samsung, hanem a HTC új, vélhetően az M8-at leváltó csúcsmodelljét illetően.