Van egy ország a világon, ahol minden nagyon máshogy zajlik, mint máshol, és nem csak azért, mert szigetországról van szó. Japán alternatív valóságában még az is megtörténhet, amit egyébként egy ennyire technofil társadalomban elsőre elképzelhetetlen: manapság népszerűbek arrafelé a butamobilok, mint az okostelefonok.

A statisztikák legalábbis azt mutatják, hogy míg a butamobilok eladása két éve egészségesen nő Japánban (csak tavaly 5,7 százalékos növekedést jegyeztek fel), addig az okostelefonokból kevesebb fogyott (tavaly 5,3 százalékos volt az éves szintű csökkenés). Ez egyébként 10,58 és 27,7 millió eladott mobilt jelent összesen, a butamobilok nagy része ráadásul az errefelé már régen nem divatos összecsukható, vagy clamshell formátumhoz tartozik.

Vajon mi történhetett a japánokkal? Megunták a kütyüket vagy szimplán rájuk köszöntött a retro életérzés? A piackutatók szerint ennyire azért nem súlyos a helyzet, mindössze arról van szó, hogy az okostelefonokba manapság kevés olyan új funkció kerül, ami miatt érdemes lenne gyakran cserélgetni őket, így a készülékek életciklusa hosszabbra nyúlik.

Ötven éve még bálokba és táncórákra jártak ismerkedni a fiatalok, nemrég pedig az internet különféle fórumain, társkereső oldalain, és persze Facebookon lehetett próbálkozni. Bármi is volt a módszer, a társra találáshoz viszonylag elengedhetetlen volt a megfelelő mértékű információcsere szóban, vagy írott szövegben. Mi a kedvenc könyved, csillagjegyed, filmed, színed, kisállatod? Szereted-e a gyerekeket? Mik a terveid a jövőre? Kérdés kérdés hátán, hiszen a keresgélő igyekezett mindent megtudni a másikról és ez alapján dönteni.

És most csakazértis leírom a "rohanó világunkban" klisét, mert a most bemutatott alkalmazás tényleg az alapokra épül, a felesleges (?) szövegelést pedig könyörtelenül a történelembe száműzi. A Tinderen néhány profilkép, egy keresztnév, és legfeljebb egy Coelho-idézet alapján dönthetünk, felemás segítséget legfeljebb csak néhány tipp adhat. Nézzük, hogy működik a mobilos rapid randi!

A Tinder alkalmazás alapvetően a Facebook profilunkhoz kapcsolódik, tehát a regisztráció során átveszi néhány adatunkat. Más felhasználók felé a közösségi oldalon megadott keresztnevünk látszik majd, az életkorunk, valamint néhány olyan fotó, amelyet saját facebookos mappáinkból válogathatunk ki. Ezen felül lehetőségünk van beírni egy rövid szöveget, ami azonban nem kötelező - itt elvben írhatunk bármit magunkról -, a tapasztalatok szerint azonban sajnos sokan kihagyják ezt a lépést, vagy valamilyen Oravecz Coelho idézettel próbálnak sikertelenül egyediek lenni.

Ezzel máris "fellőttük magunkat" a társra vágyók fényképes adatbázisába, így következhet a beállítás második fázisa, amelyben mi adhatjuk meg, milyen partnert keresünk. A "kutatási preferenciák" fül alatt beállíthatjuk a keresett illető nemét, életkorát, valamint azt a távolságot, amelyen belül tartózkodik (így elkerülve a sehová sem tartó távkapcsolatokat).

Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy időnként belépve az alkalmazásba böngészgessünk a társkeresők fényképei között. Ahogy a regisztrációnál is látható, elsőre nem túl sokat tudunk meg a "versenyzőkről", csupán egy kép és életkor alapján dönthetünk. Döntést vagy az alsó igen-nem gombokkal, vagy a profilkép jobbra (igen) illetve balra (nem) húzásával hozhatunk. Ha valakit jobbra húzunk, azt jelezzük, hogy az illető szimpatikus, akár szívesen megismernénk, a balra húzottak azonban nem tudnak többé kapcsolatba lépni velünk.

Ha a pár alap információ még kevés, az alsó gombsor "i" betűjére bökve, vagy a profilképre kétszer koppintva megnyílik egy aloldal, ahol elolvashatjuk az "áldozat" által magáról írtakat (már ha élt ezzel a lehetőséggel), és megnézhetjük azt is, hogy a Facebook adatbázisa alapján van-e közös ismerősünk, vagy akad-e közös ismeretségi körünk az általunk lájkolt oldalak alapján. Ha a profilkép alján néhány pöttyöt látunk, akkor lehetőségünk van még néhány további fotót is megnézni az illetőről.

A jobbra húzás alapjában még nem jelent biztos sikert, a kapcsolat csak akkor jön létre, ha az általunk kedvelt illető saját böngészése közben a mi profilképünket is jobbra húzza. Ilyenkor külön oldalon jelenik meg a lehetséges kapcsolat, akivel chatelni kezdhetünk - innentől pedig már rajtunk múlik, hová jut a dolog.

Bár mostanában nagy divat a Tinder, még kérdéses, mi lesz a jövője. Egyrészt, bár a fejlesztők tisztán társ-találó szolgáltatásnak képzelték el, egyre többen használják sima szexpartner-keresőként. Jobbra húzom, mi bajom lehet, legfeljebb csevegünk, aztán megkérdezem, átjön-e inni, és bumm... Szóval akik komoly, életre szóló társat keresnek, nem biztos, hogy Tinderen találják meg, de ki tudja, lehet, hogy az izgalmas, új helyzet, a titokzatos keresgélés vezet sikerre. Sok sikert, aztán csak óvatosan!

A mobilszolgáltatók kínálatában szereplő előfizetéseknek többnyire van egy közös jellemzőjük: igazán nagy adatforgalmi keretet csak a méregdrága tarifák adnak, amiben jellemzően korlátlan beszélgetés is van egyben. De mi van akkor, ha valaki csak egy hívószámot akar, amin mindig elérhető, illetve havonta maximum néhány percnyi hívást indítana, de közben állandóan az internetet bújja, YouTube-ozik, Facebookozik, zenét streamel? Az ilyen embereknek lehet ideális megoldás a kétkártyás okostelefon.

Az iker SIM-es készülékek létjogosultságát többnyire azzal szokták indokolni, hogy ezzel egyszerre (már amelyik típusnál) két hívószámon is elérhető marad a mobilozó, és ez a két szám akár két különböző szolgáltatóhoz is tartozhat. Nem csoda, hogy a mobilszolgáltatók eddig nemigen forgalmaztak ilyen készüléket, ám most megtört a jég, megérkezett a Telekom kínálatába a dual SIM-es Prestigio 5454.

Az itthon még csak a szárnyait bontogató márka középkategóriás modelljével megoldható az, ami egy szimpla SIM-es készülékkel szinte megoldhatatlan, vagyis a kis beszédforgalom mellé nagy adatforgalom társítható - két külön SIM-mel. A beszédhez például berakható a telefonba egy eldobható Domino-kártya, ami mellé mehet egy akár 30 GB-os adatkártya, havi 10 ezer forintért (Net&Roll L). Aki ennél kicsit szerényebb mennyiséggel, mondjuk havi 20 GB-tal is beéri a mobilján, annak már csak 7000 forint a havi díj (Net&Roll M). Társkártyás előfizetéssel pedig mindez megúszható havi 5590 forintból úgy.

Ezzel szemben a hagyományos mobilllal, tehát jellemzően 1 darab SIM-mel rendelkező ügyfél havi hétezerért legfeljebb 500 MB adatforgalmat tartalmazó csomagot kaphat (Move M, Next S), a limitet pedig maximum 5 GB-tal bővítheti, havonta 3090 forintért cserébe.

A Prestigio 5454 egyébként két okból is történelmet ír, hiszen a nagy mobilszolgáltatóknál ez a modell az első dual SIM-es okostelefon, ráadásul a forgalmazótól megtudtuk, hogy a készülék kártyafüggetlen, ami eddig a legnagyobb akadálya volt a hasonló megoldások belistázásának.

Az Origót kiadó Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. kizárólagos tulajdonosa a Magyar Telekom Nyrt.

Egy amerikai rendőri szervezet, a National Sheriffs Association arra kérni egy mobilos alkalmazás, a Waze készítőit (illetve a tulajdonosát, a Google-t), hogy töröljék az egyik funkciót a közösségalapú közlekedési- és navigációs alkalmazásban. Nevezetesen azt, amelyikkel arra lehet felhívni az utastársak figyelmét, merrefelé találkozhatunk rendőrökkel az utakon.

Nem nehéz kitalálni, valószínűleg annak nem örülnek a rendőrök, hogy a traffipaxokra ilyen hatékonyan figyelmeztetik egymást az autósok az app segítségével. De pontosan mi is ez az alkalmazás, és mire lehet használni azon kívül, hogy azt nézed rajta, hol van rendőr és trafi?

A Waze alapvetően egy navigációs szoftverek, ami azzal nyújt többet a hasonló programoknál, hogy a közösség erejével gyűjti a közlekedési információkat, így jóval pontosabb és naprakészebb. (Gondolom, a navigációs szoftvert nem kell külön bemutatnom: program, ami mondja és térképen mutatja, merre kell menned.) A neve az angol ways, azaz utak szóból ered. Ezért nem úgy kell ejteni, ahogy egy magyarnak alapból eszébe jutna, tehát nem vaze, hanem véz.

Tele a világ száguldó riporterekkel
A rendszer figyeli az aktív felhasználók (ahogy az alkalmazásban hívják őket, wazer-ek) forgalmi adatait, például sebességét, így naprakész képet kap a közlekedési viszonyokról, torlódásokról, dugókról. Plusz az úton lévők maguk is jelenthetik, ha valami rendkívülit láttak, például balesetet, dugót, rendőrt, sebességmérőt, ilyesmit.  Azt is meg lehet adni, milyen árak szerepelnek a benzinkutak tábláin éppen. Ez hasznos lehet, ha épp tankolni készülsz, és látod, hogy a fél kilométernyire lévő kútnál olcsóbban mérik az üzemanyagot, mint ahova első körben bementél volna.

A megerősített, valós adatok azonban ott maradnak a térképen, segítve a többi wazert a közlekedésben. A rendszer ráadásul szóban is képes téged útközben figyelmeztetni a közeledben lévő, fontos közlekedési infókra, így nem vonja el a figyelmedet a vezetéstől a térkép böngészése. Ez az észlelések beküldésére is igaz: ha valami "jelentenivalót" látsz, elég a programban rányomnod a "riport" gombra. A program megjegyzi a helyszínt, és a jelenteni kívánt eseményt pedig később is megadhatod neki, ha van időd félrehúzódni, hogy pötyöghess a telefonon. Az észlelések beküldéséért ráadásul még mindenféle virtuális ajándékokat és pontokat is kapsz a rendszerben.

A Waze appot megtalálod az Apple, a BlackBerry, a Google, a Microsoft és a Nokia alkalmazásboltjában, a hazai Waze-közösséghez pedig Facebookon is csatlakozhatsz.

Nem találkoztam még olyan emberrel, aki azt mondta volna, kedveli az ébresztőóra hangját, és szeret reggelente időre felkelni. Maximum inkább olyan van, aki nem utálja annyira, mint az átlag. Szerencsére azért lehet javítani az élményen, és nem csak azzal, ha időben megyünk aludni. Akkor is kisimultabban ébredünk, ha egy éberebb alvási fázisban keltenek fel bennünk. Ahhoz, hogy ezt megoldjuk, ma már nem kell űrtechnológia. Gyakorlatilag egy okostelefon és a megfelelő alkalmazás is csodákra képes együtt.

Smart alarmnak, azaz okos ébresztőnek hívják azokat az alkalmazásokat, amelyek az okostelefonok mozgás- és hangérzékelőit használva mérik és elemzik az ember alvási fázisait. (Persze ehhez az kell, hogy a telefon melletted legyen az ágyban, különben nem tudja figyelni, mennyit forgolódsz.) Az így gyűjtött adatok alapján a program figyeli, mikor alszol mélyebben, és mikor éberebben.

Az okos ébresztés pedig úgy működik, hogy este, lefekvés előtt meg kell adni az alkalmazásban az időintervallumot, amikor szeretnél felébredni, például fél hét és hét között. Az app egész éjjel figyeli az alvási ciklusaidat, és amikor a megadott időszakban éberebb alvást érzékel, akkor elkezdi nyomni neked az ébresztőt. (Ha nem érzékel éber alvást a kijelölt időszakban, a végén akkor is felébreszt természetesen.) Ez így elég egyszerűen hangzik, de tényleg egészen más érzés így kelni. Részemről megrögzött szundista voltam korábban, azaz mindig nyomkodtam az ébresztőn a "csak még öt perc"-gombot. A smart alarmmal már néha felébredek elsőre is. Néha. De ez jóval több annál, hogy SOHA.

Egy smart alarm alkalmazás egyébként nem csak arra jó, hogy kellemesebben ébresszen. Az alvási szokásaidat is képes elemezni, és az éjszakai hangokat is rögzíti. Én a SleepBotot használom, amit Android-, BlackBerry-, iPhone- és WindowsPhone-használók is meglelnek a saját alkalmazásboltjukban. Ez az app kis grafikont rajzol arról, mennyit aludtam az utóbbi napokban. Emellett számolja, mennyi az "adósságom", azaz mennyivel kevesebbet aludtam a javasolt napi mennyiségnél, amit egyébként én állítok be. És arról is grafikont rajzol, mennyire mélyen aludtam az éjszaka folyamán.

Nekem alapvetően ennyi elég, de aki ennél többre vágyik, az próbálkozhat például a Sleep Time appal is, ami százalékos arányban is megmondja, mennyire volt "hatékony" az alvás.

S hogy a hangok rögzítése miért jó? Rengeteg érdekes dolgot megtudhatsz magadról és a környezetedről. Az csak az alap, hogy végre megtudod,  tényleg horkolsz-e, és ha igen, akkor cukin, mint egy mókus, vagy keményen, mint Darth Vader. De egy barátnőm például így tudta meg, hogy nevetgélni szokott álmában. És azt is izgi lehet visszahallgatni reggel, ha valaki beszél álmában. Attól nem kell megijedni, hogy kétéjszakányi hangfelvétel hirtelen megtölti a telefon vagy a kártya teljes memóriáját, a rögzítés ugyanis csak akkor kapcsol be, ha tényleg van valamilyen hang.

Azt fontos még megjegyezni, hogy az egész éjszaka futó alkalmazás eléggé meríti a telefon akkumulátorát, ezért érdemes ilyenkor éjszakára rádugni a töltőt is. Legalább ő is akkor töltődik, amikor te is.