A múlt héten azt jártuk körbe, hogy mit adnak nekünk az online zeneszolgáltatók. Most pedig a mozizáson és tévézésen a sor, ugyanis itt is lehetőségek egész tárháza áll az okostelefon- és tablettulajdonosok rendelkezésére. Nézheted az adást és a filmeket a tévé mellett mobilon, tableten, laptopon és asztali számítógépen, válogathatsz tévécsatornák és videotárak kínálatából, mindezekért fizethetsz a tévé- vagy a mobilszolgáltatódnál és az alkalmazásboltodban is. Illetve akad egy-két olyan szolgáltatás is, amiért még fizetned sem kell.

Kezdetnek például ingyen letöltheted a mobilodra a MinDig TV alkalmazását, amivel egyes tévéműsorok adását és egyes videókat ingyen nézhetsz meg. (A teljes csomagért azonban itt is fizetni kell.)

Ha úgy döntesz, a mobilszolgáltatódra bízod magad, mindhárom cégnél előtted áll a lehetőség. A Vodafone a múlt héten indította el "videótárát" Vodafone Red Mozi néven, a Telenornál és a Telekomnál pedig már egy ideje elérhető a MyTV és a TV GO, amelyekben a filmek és sorozatok mellett tévécsatornák műsorait is nézheted. Ezeket jellemzően pár ezer forintos havidíjért érheted el, amit a mobilszámláddal együtt kell fizetned. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy ezeket a tartalmak interneten keresztül érkeznek a telefonodra, vagyis ha ehhez a mobilnetedet használod, akkor nem árt növelni az adatkeretet, mert egy-egy videó erősen megdobja a forgalmat.

Bármennyire is hihetetlenül hangzik, az internetezők körében nem is olyan régen még egyáltalán nem volt domináns a mobilnet-használat, ám most fordulni látszik a kocka. Az eNET kutatócég legfrissebb, idén januárban elvégzett felmérése szerint a magyar internetezőknek ma már 62 százaléka használ okostelefont és 51 százalékuk mobilneten keresztül használ különböző internetes szolgáltatásokat.

A kutatócég felmérése szerint a felnőtt, okostelefonnal rendelkező internetezőknek immár 94 százaléka böngészik vaslamilyen internetes tartalmat az okostelefonon. A kapcsolódás módját illetően még megosztottak a felhasználók, így 55%-uk használ Wi-Fi-t és mobilnetet egyaránt, 36%-uk csak Wi-Fi-n keresztül, 3 százalékuk pedig csak mobilneten keresztül internetezik. A felmérésben résztvevők elsöprő többsége (72%-a) valamilyen androidos mobilllal rendelkezik, második a Windows Phone 11 százalékkal, és csak harmadik az iOS 9 százalékkal.

A legnépszerűbb (mobil)netes aktivitások közé nem túl meglepő módon a böngészés és a közösségi oldalak látogatása tartozik, az okoseszközökről internetezők 41-41 százaléka használja erre a kütyüjét napi szinten. Majdnem ilyen népszerű a levelezés is (a netezők 36%-a használja), illetve a különbző időjárás-appokat is előszeretettel indítják el a készüléken a felhasználók. A szolgáltatással kapcsolatos elvárások a mobilnettel összefüggésben leginkább a megbízhatóságot és a lefedettséget és az árat tekintik.

Az eNET kutatásából az is kiderül, hogy ezek az eszközök egyre inkább hozzánk nőnek: Legalábbis az okostelefonokkal rendelkezők 61%-a soha nem kapcsolja ki a készüléket, 46%-uk éjszaka is maga mellett tartja, 26%-ának pedig reggel az az első dolga ébredés után, hogy ránézzen a mobilra.

Figyeli, mennyit mozogsz, hogyan alszol, mennyit ehetsz és mennyit kell még mozognod ahhoz, hogy egyre kevesebbet mutasson a mérleg. Mindezt egyetlen, okostelefonnal szinkronizálható miniatűr kütyü csinálja, ami simán elfér a karodra fűzve, esetleg a derekadra tűzve. Ez az aktivitásmérő vagy fitness tracker, az egyik legnépszerűbb típus az úgynevezett hordható kütyük (wearable devices) között. De pontosan mit tud egy ilyen, és mire lehet használni?

Az alaptól a non plus ultráig
Az árak és ezzel együtt az elérhető funkciók - a legtöbb elektronikai cikkhez hasonlóan itt is - a pár ezer forintos kategóriától egészen a csillagos égig terjednek. Van teljesen egyszerű, ami szinte csak a lépéseket számlálja, illetve valamilyen egyszerű képlet alapján hozzárendel egy becsült összeget az elégetett kalóriára. A másik véglet pedig a high-tech sportórák, amik olyan szofisztikált részleteket is képesek mérni, mint mondjuk a talajérintési idő (futásnál) és a csapásszám (úszásnál). Közben persze az SMS-eidet is olvasgathatod rajtuk, és az e-mailjeidről is értesítenek.

Én mostanság Flexelek
Jómagam néhány napja egy Fitbit Flexet próbálgatok az eMAG jóvoltából. Ez funkciókban félúton, árban harmadúton van a kettő között. Számolja a lépéseket és a megtett távot, emellett képes figyelni az alvást és csendben, rezgéssel ébreszteni. Vízálló, tehát úszni és zuhanyozni is lehet benne.

Van hozzá egy elég jó online és mobilos felület, aminek használatához vezeték nélkül, Bluetooth-on keresztül szinkronizálható a kütyü a számítógéppel, illetve az okostelefonnal. Ezen a felületen teljes fitnesznaplót vezethesz, beleértve a testsúlyodat és a bevitt kalóriák számát. És beállíthatsz magadnak személyes napi célokat is, hogy mennyi kalóriát kellene elégetned, vagy hány lépést kellene megtenned.

Hogy hol jársz ezekben az értékekben, azt az okostelefonos és az online felületen teljesen pontosan nyomon követheted. Magán a karkötőn nincs kijelző, csak öt pici LED-et tud villantani, ezekkel azt tudja kérésre, azaz koppintásra megmutatni, hány százalékánál jársz a napi célodnak.

Az a helyzet, hogy engem elég jól motiváltak ezek a lassan kúszú kis csíkocskák. Mindenhol szajkózzák, hogy az elfoglaltabb napjaidon is mozogj valamennyit, legalább egy-két megállónyit gyalogolj a tömegközlekedés helyett. De ez az üres jótanács új értelmet nyer, ha van egy elérhető cél, és a mobilodban mutatja egy progress bar, hol tartasz. (Fent az eddigi legjobb napomat láthatod a screenshoton.)

Neked mi kell?
Ha ilyen vásárlásán töröd a fejed, akkor azt érdemes elsősorban végiggondolnod, milyen mozgáshoz használnád. Gyalogláshoz és futáshoz elég lehet egy egyszerűbb lépésszámlálós változat, úszáshoz értelemszerűen mindenképpen vízálló típus kell.

Ha fontos, hogy a kardió mozgás során tartani tudd a zsírégető pulzustartományt, akkor olyat kell keresned, amiben szívritmus-mérő is van. Ha rosszul alszol, de nem akarsz okos ébresztő appokat használni, mert mondjuk nem akarsz telefonsugárzásban aludni, akkor érdemes lehet kicsit többet rászánni az aktivitásmérőre, hogy smart alarm funkcióra is képes modellt választhass.

Azt is célszerű megnézni, hogy a telefonoddal kompatibilis-e a kütyü, hiszen a legtöbbet mobilon fogod nézegetni az eredményeidet. És sajna nem alap mindenhol a cross-platform, a Samsung kütyüje például csak Samsung mobillal hajlandó együttműködni.

Van, akinek az is fontos szempont, hogy megoszthassa másokkal az eredményeit. Itt most nem arra gondolok, hogy minden futás után ki kell posztolni Facebookra a megtett távot és sebességet a térképpel. De van, akit az motivál, ha látja, hogy a hasonló kütyüket használó barátai is tepernek, és versenyezhet velük, és a kapcsolódó mobil alkalmazásban ő vezethet a rangsorban.

Végezetül a külcsínről is meg kell emlékeznem. Bocs, lány vagyok, a fitneszkarkötőt meg célszerű egész nap hordani, hogy mindig mérje az aktivitást. Ehhez meg nem árt, ha úgy néz ki a kütyü, hogy mindig szívesen vállald. A gyártók erre is egyre többet gondolnak. A Fitbit Flexhez például többféle színű pánt is megvásárolható külön, a Misfit aktivitásmérőkhoz pedig már Swarovski kristályos "burkolatok" is elérhetők.

Ez nekem már túl sok, de biztos vagyok benne, hogy van, akinek ez kell. És valakinek ez hiányzik ahhoz, hogy elkezdjen mozogni, ennyit elnézhetünk bárkinek. :)

Van egy ország a világon, ahol minden nagyon máshogy zajlik, mint máshol, és nem csak azért, mert szigetországról van szó. Japán alternatív valóságában még az is megtörténhet, amit egyébként egy ennyire technofil társadalomban elsőre elképzelhetetlen: manapság népszerűbek arrafelé a butamobilok, mint az okostelefonok.

A statisztikák legalábbis azt mutatják, hogy míg a butamobilok eladása két éve egészségesen nő Japánban (csak tavaly 5,7 százalékos növekedést jegyeztek fel), addig az okostelefonokból kevesebb fogyott (tavaly 5,3 százalékos volt az éves szintű csökkenés). Ez egyébként 10,58 és 27,7 millió eladott mobilt jelent összesen, a butamobilok nagy része ráadásul az errefelé már régen nem divatos összecsukható, vagy clamshell formátumhoz tartozik.

Vajon mi történhetett a japánokkal? Megunták a kütyüket vagy szimplán rájuk köszöntött a retro életérzés? A piackutatók szerint ennyire azért nem súlyos a helyzet, mindössze arról van szó, hogy az okostelefonokba manapság kevés olyan új funkció kerül, ami miatt érdemes lenne gyakran cserélgetni őket, így a készülékek életciklusa hosszabbra nyúlik.

Ötven éve még bálokba és táncórákra jártak ismerkedni a fiatalok, nemrég pedig az internet különféle fórumain, társkereső oldalain, és persze Facebookon lehetett próbálkozni. Bármi is volt a módszer, a társra találáshoz viszonylag elengedhetetlen volt a megfelelő mértékű információcsere szóban, vagy írott szövegben. Mi a kedvenc könyved, csillagjegyed, filmed, színed, kisállatod? Szereted-e a gyerekeket? Mik a terveid a jövőre? Kérdés kérdés hátán, hiszen a keresgélő igyekezett mindent megtudni a másikról és ez alapján dönteni.

És most csakazértis leírom a "rohanó világunkban" klisét, mert a most bemutatott alkalmazás tényleg az alapokra épül, a felesleges (?) szövegelést pedig könyörtelenül a történelembe száműzi. A Tinderen néhány profilkép, egy keresztnév, és legfeljebb egy Coelho-idézet alapján dönthetünk, felemás segítséget legfeljebb csak néhány tipp adhat. Nézzük, hogy működik a mobilos rapid randi!

A Tinder alkalmazás alapvetően a Facebook profilunkhoz kapcsolódik, tehát a regisztráció során átveszi néhány adatunkat. Más felhasználók felé a közösségi oldalon megadott keresztnevünk látszik majd, az életkorunk, valamint néhány olyan fotó, amelyet saját facebookos mappáinkból válogathatunk ki. Ezen felül lehetőségünk van beírni egy rövid szöveget, ami azonban nem kötelező - itt elvben írhatunk bármit magunkról -, a tapasztalatok szerint azonban sajnos sokan kihagyják ezt a lépést, vagy valamilyen Oravecz Coelho idézettel próbálnak sikertelenül egyediek lenni.

Ezzel máris "fellőttük magunkat" a társra vágyók fényképes adatbázisába, így következhet a beállítás második fázisa, amelyben mi adhatjuk meg, milyen partnert keresünk. A "kutatási preferenciák" fül alatt beállíthatjuk a keresett illető nemét, életkorát, valamint azt a távolságot, amelyen belül tartózkodik (így elkerülve a sehová sem tartó távkapcsolatokat).

Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy időnként belépve az alkalmazásba böngészgessünk a társkeresők fényképei között. Ahogy a regisztrációnál is látható, elsőre nem túl sokat tudunk meg a "versenyzőkről", csupán egy kép és életkor alapján dönthetünk. Döntést vagy az alsó igen-nem gombokkal, vagy a profilkép jobbra (igen) illetve balra (nem) húzásával hozhatunk. Ha valakit jobbra húzunk, azt jelezzük, hogy az illető szimpatikus, akár szívesen megismernénk, a balra húzottak azonban nem tudnak többé kapcsolatba lépni velünk.

Ha a pár alap információ még kevés, az alsó gombsor "i" betűjére bökve, vagy a profilképre kétszer koppintva megnyílik egy aloldal, ahol elolvashatjuk az "áldozat" által magáról írtakat (már ha élt ezzel a lehetőséggel), és megnézhetjük azt is, hogy a Facebook adatbázisa alapján van-e közös ismerősünk, vagy akad-e közös ismeretségi körünk az általunk lájkolt oldalak alapján. Ha a profilkép alján néhány pöttyöt látunk, akkor lehetőségünk van még néhány további fotót is megnézni az illetőről.

A jobbra húzás alapjában még nem jelent biztos sikert, a kapcsolat csak akkor jön létre, ha az általunk kedvelt illető saját böngészése közben a mi profilképünket is jobbra húzza. Ilyenkor külön oldalon jelenik meg a lehetséges kapcsolat, akivel chatelni kezdhetünk - innentől pedig már rajtunk múlik, hová jut a dolog.

Bár mostanában nagy divat a Tinder, még kérdéses, mi lesz a jövője. Egyrészt, bár a fejlesztők tisztán társ-találó szolgáltatásnak képzelték el, egyre többen használják sima szexpartner-keresőként. Jobbra húzom, mi bajom lehet, legfeljebb csevegünk, aztán megkérdezem, átjön-e inni, és bumm... Szóval akik komoly, életre szóló társat keresnek, nem biztos, hogy Tinderen találják meg, de ki tudja, lehet, hogy az izgalmas, új helyzet, a titokzatos keresgélés vezet sikerre. Sok sikert, aztán csak óvatosan!