Ötven éve még bálokba és táncórákra jártak ismerkedni a fiatalok, nemrég pedig az internet különféle fórumain, társkereső oldalain, és persze Facebookon lehetett próbálkozni. Bármi is volt a módszer, a társra találáshoz viszonylag elengedhetetlen volt a megfelelő mértékű információcsere szóban, vagy írott szövegben. Mi a kedvenc könyved, csillagjegyed, filmed, színed, kisállatod? Szereted-e a gyerekeket? Mik a terveid a jövőre? Kérdés kérdés hátán, hiszen a keresgélő igyekezett mindent megtudni a másikról és ez alapján dönteni.

És most csakazértis leírom a "rohanó világunkban" klisét, mert a most bemutatott alkalmazás tényleg az alapokra épül, a felesleges (?) szövegelést pedig könyörtelenül a történelembe száműzi. A Tinderen néhány profilkép, egy keresztnév, és legfeljebb egy Coelho-idézet alapján dönthetünk, felemás segítséget legfeljebb csak néhány tipp adhat. Nézzük, hogy működik a mobilos rapid randi!

A Tinder alkalmazás alapvetően a Facebook profilunkhoz kapcsolódik, tehát a regisztráció során átveszi néhány adatunkat. Más felhasználók felé a közösségi oldalon megadott keresztnevünk látszik majd, az életkorunk, valamint néhány olyan fotó, amelyet saját facebookos mappáinkból válogathatunk ki. Ezen felül lehetőségünk van beírni egy rövid szöveget, ami azonban nem kötelező - itt elvben írhatunk bármit magunkról -, a tapasztalatok szerint azonban sajnos sokan kihagyják ezt a lépést, vagy valamilyen Oravecz Coelho idézettel próbálnak sikertelenül egyediek lenni.

Ezzel máris "fellőttük magunkat" a társra vágyók fényképes adatbázisába, így következhet a beállítás második fázisa, amelyben mi adhatjuk meg, milyen partnert keresünk. A "kutatási preferenciák" fül alatt beállíthatjuk a keresett illető nemét, életkorát, valamint azt a távolságot, amelyen belül tartózkodik (így elkerülve a sehová sem tartó távkapcsolatokat).

Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy időnként belépve az alkalmazásba böngészgessünk a társkeresők fényképei között. Ahogy a regisztrációnál is látható, elsőre nem túl sokat tudunk meg a "versenyzőkről", csupán egy kép és életkor alapján dönthetünk. Döntést vagy az alsó igen-nem gombokkal, vagy a profilkép jobbra (igen) illetve balra (nem) húzásával hozhatunk. Ha valakit jobbra húzunk, azt jelezzük, hogy az illető szimpatikus, akár szívesen megismernénk, a balra húzottak azonban nem tudnak többé kapcsolatba lépni velünk.

Ha a pár alap információ még kevés, az alsó gombsor "i" betűjére bökve, vagy a profilképre kétszer koppintva megnyílik egy aloldal, ahol elolvashatjuk az "áldozat" által magáról írtakat (már ha élt ezzel a lehetőséggel), és megnézhetjük azt is, hogy a Facebook adatbázisa alapján van-e közös ismerősünk, vagy akad-e közös ismeretségi körünk az általunk lájkolt oldalak alapján. Ha a profilkép alján néhány pöttyöt látunk, akkor lehetőségünk van még néhány további fotót is megnézni az illetőről.

A jobbra húzás alapjában még nem jelent biztos sikert, a kapcsolat csak akkor jön létre, ha az általunk kedvelt illető saját böngészése közben a mi profilképünket is jobbra húzza. Ilyenkor külön oldalon jelenik meg a lehetséges kapcsolat, akivel chatelni kezdhetünk - innentől pedig már rajtunk múlik, hová jut a dolog.

Bár mostanában nagy divat a Tinder, még kérdéses, mi lesz a jövője. Egyrészt, bár a fejlesztők tisztán társ-találó szolgáltatásnak képzelték el, egyre többen használják sima szexpartner-keresőként. Jobbra húzom, mi bajom lehet, legfeljebb csevegünk, aztán megkérdezem, átjön-e inni, és bumm... Szóval akik komoly, életre szóló társat keresnek, nem biztos, hogy Tinderen találják meg, de ki tudja, lehet, hogy az izgalmas, új helyzet, a titokzatos keresgélés vezet sikerre. Sok sikert, aztán csak óvatosan!

Bár sokan állítják, hogy a legtrendibb kütyük közé tartoznak, az eddigi okosórák lehettek akármilyen okosak, jóformán senkinek nem kellettek. Nyilván ez azért így kissé túlzás, az viszont elég beszédes tény, hogy tavaly a Google platformját (Android Wear) használó okosórákból világszerte nem fogyott el egymillió darab. Ami globális léptékben nézve körülbelül a semmivel egyenlő.

Konkrétabban tavaly egy piackutató szerint nagyjából 720 ezer Android Wear eszköz fogyott, amivel együtt összesen 4,6 millió okos "karperecet" adtak el a gyártók - ezek az eszöközök az idő mutatásán túl alkalmasak például pulzus mérésére, de akár fényképezni és e-maileket olvasgatni is lehet velük. A piac két legsikeresebb modellje amúgy az LG G Watch és a Moto 360, ezekből utóbbit csak elvétve lehet kapni felénk.

Minden egycsapásra megváltozhat azonban áprilistól, ekkor kerülhet ugyanis a boltokba az Apple első okosórája, a tavaly leleplezett Apple Watch, amiről még most sem tudni minden részletet, azt viszont borítékolják a szakemberek, hogy az új Apple-kütyü megjelenése drámaian felturbózza majd a piacot.

Időközben azért a kínai másológépezet sem ül a babérjain, a Xiaomi már most több mint egymillió darabott el saját okos karkötőjéből, a Mi Bandből. Ez egy olyan okos karkötő, amin még kijelző sincs, tehát az időt sem képes mutatni, de a hozzá kapcsolt készüléken keresztül azért tud riasztani, ébreszteni és van benne lépésszámláló vagy pulzusmérő.

A mobilszolgáltatók kínálatában szereplő előfizetéseknek többnyire van egy közös jellemzőjük: igazán nagy adatforgalmi keretet csak a méregdrága tarifák adnak, amiben jellemzően korlátlan beszélgetés is van egyben. De mi van akkor, ha valaki csak egy hívószámot akar, amin mindig elérhető, illetve havonta maximum néhány percnyi hívást indítana, de közben állandóan az internetet bújja, YouTube-ozik, Facebookozik, zenét streamel? Az ilyen embereknek lehet ideális megoldás a kétkártyás okostelefon.

Az iker SIM-es készülékek létjogosultságát többnyire azzal szokták indokolni, hogy ezzel egyszerre (már amelyik típusnál) két hívószámon is elérhető marad a mobilozó, és ez a két szám akár két különböző szolgáltatóhoz is tartozhat. Nem csoda, hogy a mobilszolgáltatók eddig nemigen forgalmaztak ilyen készüléket, ám most megtört a jég, megérkezett a Telekom kínálatába a dual SIM-es Prestigio 5454.

Az itthon még csak a szárnyait bontogató márka középkategóriás modelljével megoldható az, ami egy szimpla SIM-es készülékkel szinte megoldhatatlan, vagyis a kis beszédforgalom mellé nagy adatforgalom társítható - két külön SIM-mel. A beszédhez például berakható a telefonba egy eldobható Domino-kártya, ami mellé mehet egy akár 30 GB-os adatkártya, havi 10 ezer forintért (Net&Roll L). Aki ennél kicsit szerényebb mennyiséggel, mondjuk havi 20 GB-tal is beéri a mobilján, annak már csak 7000 forint a havi díj (Net&Roll M). Társkártyás előfizetéssel pedig mindez megúszható havi 5590 forintból úgy.

Ezzel szemben a hagyományos mobilllal, tehát jellemzően 1 darab SIM-mel rendelkező ügyfél havi hétezerért legfeljebb 500 MB adatforgalmat tartalmazó csomagot kaphat (Move M, Next S), a limitet pedig maximum 5 GB-tal bővítheti, havonta 3090 forintért cserébe.

A Prestigio 5454 egyébként két okból is történelmet ír, hiszen a nagy mobilszolgáltatóknál ez a modell az első dual SIM-es okostelefon, ráadásul a forgalmazótól megtudtuk, hogy a készülék kártyafüggetlen, ami eddig a legnagyobb akadálya volt a hasonló megoldások belistázásának.

Az Origót kiadó Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. kizárólagos tulajdonosa a Magyar Telekom Nyrt.

Nem olyan régen, az iOS legújabb, 8-as verziójával vált elérhetővé az, hogy az iPhone-ok és iPadek virtuális billentyűzetét leváltsa a tulajdonos egy másik, külső fejlesztő által készített beviteli felületre. Androidon ez a lehetőség már régóta adott, így nem csoda, hogy az egyik legsikeresebb androidos billentyű-alternatíva, a Switfkey szinte azonnal megjelent iOS-re is.

Az app iOS-es verziója a hét végén megkapta eddigi legnagyobb frissítését, mely többek közt új nyelveket is támogat, meg ha nem lenne elég, hogy kitalálja magától, mit akarunk írni, akkor mostantól azt is kitalálja, hogy milyen smiley-t, vagy emotikont akarunk rakni a szövegbe.

A választékot tekintve van miből csemegézni, több mint 800 virtuális hangulatjegy áll ugyanis rendelkezésre, annyi, amennyit szavakkal szinte ki sem lehet fejezni. Az új emotikon-kezelésen túl került még a programba flow-támogatás iPaden, vagyis most már nem kell felemelnie az embernek az ujját az érintőpanelről, ha be akar gépelni valamit (iPhone-on ez a funckió már korábban is megvolt).

Plusz ne feledkezzünk meg az egyik leghasznosabb újdonságról: a virtuális gomboknak mostantól már hangjuk is van, ha megnyomod őket. Ha más nem, ez gondolom meggyőzött, úgyhogy nincs más hátra, katt ide a Swiftkey telepítéséhez!

Nemrég ajánlottunk pár mobilappot nyelvtanuláshoz, de máris ki kell egészítenem a listát. Ugyanis időközben befutott egy remek, magyar fejlesztésű alkalmazás, amit mindenkinek látnia kell, aki a.) nyelvvizsgára készül, b.) tételekkel szenved, vagy c.) csak kicsit csiszolná a nyelvtudását, de nincs pénze és ideje különtanárra.

A Xeropan egyelőre csak angolra tanít, de ígérnek belőle német verziót is hamarosan. Több dologban emlékeztet a DuoLingóra, de az nagy előnynek tűnik, hogy a készítők ismerik a hazai viszonyokat és elvárásokat. Ezt főként a témakörökbe rendezett leckék és a tanulási szintek alapján mondom, mivel az egyes leckéket és nyelvtani magyarázatokat az alap-, közép- és felsőfokú nyelvvizsgákok elvártaknak megfelelően csoportosítják. (Illetve ezeken kívül van alap, haladó és mesterfok is azoknak, akik nem kifejezetten nyelvvizsgára készülnek.) A nyelvtani magyarázatok is természetesen magyarul vannak, valószínűleg ezt is sokan hasznosnak találják.

Ez az alkalmazás is játékos és közösségi, enélkül ma már egy valamire való mobilos felhasználó nem is telepít appot. Ez azt jelenti, hogy pontokat és dicséreteket gyűjthetsz, ha rendesen tanulsz. Máris szívesebben ír így az ember dolgozatot, mint a suliban - erre is van lehetőség az appban. A közösségi jelleg révén pedig összevetheted a teljesítményedet a barátaiddal és az app más használóival. (Természetesen ehhez a Facebook- vagy Google-fiókoddal kell bejelentkezned, hogy tudja, kik a barátaid.)

A másik kiemelt "fícsör" pedig az, hogy te is javasolhatsz lecke témákat. Hogy a kívánságot mennyi időn belül teljesítik, azt nem tudom, még nem teszteltem, de ígéretesnek tűnik. Azok a leckék, amiket eddig láttam, valami érdekes vagy aktuális témával, cikkel foglalkoznak, szerintem egy átlag user nagyobb lelkesedéssel veti bele magát, mint én anno a Project nyelvkönynál. Egyébként azt is beállíthatod, hogy melyik napszakban érkezzenek az leckék, szóval nem feledkezel meg róluk, és nem is frusztrálnak az elfoglaltabb időszakaidban.

Az app nemrégiben egy díjat is nyert, szóval már csak ezért is érdemes adni neki egy esélyt, ha épp nyelvet akarsz tanulni. Veszíteni nem veszíthetsz semmit, mert teljesen ingyenes.